Áttekintés
- Mik azok a vörös takácsatkák?
- Melyek a vörös takácsatkák különböző típusai?
- Mi a hatása a vörös takácsatkáknak?
- Honnan tudhatom, hogy van-e vörös takácsatka-problémám?
- Hogyan lehet megszabadulni a vörös takácsatkáktól?
- Következtetés és jövőbeli irány
A vörös takácsatkák számos kultúrnövényben és más növényben jelentős kártevők. Általában kevesebb mint egy milliméter hosszúak, ami megnehezíti őket. Tápanyagaikat a levelek megtámadásával nyerik, ami végül a levelek pusztulásához és az érintett növény terméshozamának csökkenéséhez vezet. Ezek az apró atkák világszerte megtalálhatók, és számos faj, például a déli, a lucfenyő és a kétpettyes takácsatka, elterjedt az Egyesült Államok kontinentális részén. Szerencsére számos módja van a vörös takácsatkák számának szabályozására, többek között biológiai módszerek.
Ebben a blogban ezen gyakori kártevők azonosítására és megszabadulására összpontosítunk. Kezdjük azzal, hogy pontosan megtanuljuk, mik is ezek az atkák.
Mik azok a vörös takácsatkák?
A vörös takácsatkák a pókfélék csoportjába tartoznak, amely magában foglalja a pókokat és a kullancsokat is. Számos növény levelével táplálkoznak, beleértve a szobanövényeket és a növényeket, például a paradicsomot és a bogyókat. A takácsatkáknak több mint ezer faja van, de a leggyakoribb kártevők a takácsatkák nemzetségébe tartoznak Tetranychus. Általában kicsik és gyakran vörösek, nyolc lábukkal, bár a különböző fajok eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A vörös takácsatkák nagy vonalakban megkülönböztethetők a kis rovaroktól, mivel képesek hálót sodorni, ami különösen nagy fertőzések esetén látható.
A név ellenére ezek a kártevők sárga vagy zöld színűek is lehetnek. Kis méretük miatt kihívást jelent a vörös takácsatkák emberi szemmel való megtalálása, de 10x-es lencsével könnyen láthatóvá válnak. Nagyítás nélkül apró pöttyökként jelenhetnek meg a levelek felső vagy alsó oldalán, amit a növények vagy a kertészkedés során észrevehet. Kis számban nem különösebben károsak, de a nagy fertőzések jelentős károkat okozhatnak.
A vörös takácsatka életciklusa a környezeti feltételektől függően változik. Meleg hőmérsékleten és zöld levelekhez való hozzáféréssel ezek a poloskák egész évben táplálkozhatnak. A fiatal egyedek kikelhetnek a tojásokból, és egy héten belül elérhetik a felnőtt kort. Hidegebb körülmények között a nőstény vörös takácsatkák szunnyadhatnak a lehullott levelekben és egyéb törmelékekben, mielőtt visszatérnének az etetéshez és tojásrakáshoz, amikor a körülmények kedvezővé válnak. A vörös takácsatkák gyors életciklusa azt jelenti, hogy a nagy fertőzések gyorsan felhalmozódhatnak, és könnyebben fejleszthetik ki a kémiai védekezési intézkedésekkel szembeni ellenállást.
Melyek a vörös takácsatkák különböző típusai?
A vörös takácsatka fajtáit nehéz megkülönböztetni egymástól kis méretük és a haszonnövényekre gyakorolt hasonló káros hatása miatt. Itt áttekintést adunk a vörös takácsatkák gyakori problémás fajairól és azok azonosításáról.
európai takácsatka (Panonychus ulmi):
Ezek az apró atkák különféle növénytípusokon találhatók, beleértve a közönséges növényeket és fákat. Bár Európából származnak, a huszadik században az egész észak-amerikai kontinensen elterjedtek, és különösen károsnak tartják az alma- és csonthéjas gyümölcsfákat. A kifejlett nőstények vörösek és körülbelül 0.35 mm hosszúak, míg a hímek kisebbek és sárgásabbak. A tojások vörösek és körülbelül feleakkoraak, mint a felnőtt hím.
déli takácsatka (Oligonychus ilicis):
Ez a faj széles globális elterjedtséggel rendelkezik, amely a neve ellenére az északi féltekét is magában foglalja. A kultúrnövények és más növények széles körét érinti. Az USA-ban ismert, hogy a széles levelű fákat kolonizálja, és kevésbé érintheti a növényeket. A nőstény déli takácsatkák körülbelül 0.38 mm hosszúak, a hímek kisebbek, 0.3 mm-esek. Mindkét ivar vörös színű, a tojások pedig vörösek és körülbelül egyharmad akkorák, mint a felnőttek.
luc takácsatka (Oligonychus ununguis):
Ez a faj elterjedtebb a hidegebb éghajlaton, és az USA-ban őshonos, ahol különösen káros kártevőnek tartják. Ez a faj a lucfenyőkön kívül más fákkal, például fenyőkkel és fenyőkkel is táplálkozik. A felnőttek általában 0.5 mm hosszúak, és sötétzöld vagy vörösesbarna színűek lehetnek.
Kétpettyes takácsatka (Tetranychus urticae):
Ez a faj széles körben elterjedt a mérsékelt és szubtrópusi éghajlaton, és kiemelkedő az Egyesült Államok kontinentális részén. Számos színben figyelhető meg, beleértve a vöröses-barnát, a zöldet és a sárgát. A jellegzetes foltok a félig áttetsző testen keresztül látható hulladéklerakódások. Nagyon sokféle növényen táplálkozik, és különösen problémás azokban az üvegházakban, ahol az atkák optimális növekedési feltételei vannak. A felnőttek általában 0.5 mm körüliek.
Mi a hatása a vörös takácsatkáknak?
A vörös takácsatkák károsítják a termést azáltal, hogy közvetlenül a növény leveleiből szívják fel a táplálékot (nedvet). Tűszerű szájszervük van, ami segít károsítani a növényi sejtfalakat, és hozzáférni a floémhez, az érszövethez, amely a nedvet szállítja a növények körül. Az atkák elsősorban az új leveleket célozzák meg, amelyek jelentősen csökkenthetik a termést, ha a szezon elején megtámadják. Előfordulhat, hogy a gazdanövények nem mutatnak tüneteket a nagy fertőzésig, és a terméshozamra gyakorolt hatás csak a következő szezonban figyelhető meg. A vörös takácsatkák által okozott károk a levelek elvesztéséhez vezethetnek, csökkentve a lombkorona borítását, és érzékenyebbé tehetik a növényeket a leégésre, ami szintén csökkentheti a termést.
Veszélyesek a vörös takácsatkák az emberre?
Nem. Nincs arra utaló bizonyíték, hogy a vörös takácsatkák árthatnak az embernek, akár harapással, akár betegségek átvitelével. Ezek a poloskák nem élnek embereken, és jellemzően nem kolonizálják a beltéri tereket, bár jelentős kolóniák keletkezhetnek a kertekben.
Honnan tudhatom, hogy van-e vörös takácsatka-problémám?
A vörös takácsatka károsodásának korai jeleit nehéz észlelni. Méretük és a levelek alsó részének megtelepedésére való preferencia miatt az alacsony számok észlelése jelentős kihívást jelent. Ha azonban egy nagyobb kolónia létrejön, poros megjelenést észlelhet a leveleken. A levelek károsodása kezdetben elszíneződési foltok formájában jelenik meg, amelyek általában világosabbak, mint a környező terület. Az érintett levelekből hiányzik a nem érintett szomszédok gazdag zöld színe, és végül barnulni vagy sárgává válni.
A nagy fertőzés a levelek teljes barnulását és sárgulását váltja ki, amit elhullás és a levelek lehullása követ. A vörös takácsatkák selyemhálót sodornak, ami annál nyilvánvalóbbá válik, minél nagyobb a fertőzés. Ezeknek az apró atkáknak a meleg és száraz körülmények között történő gyors elszaporodása miatt a fertőzések gyorsan előrehaladhatnak a nyári hónapokban. A levelek ellenőrzése különösen fontos a fertőzések elkapásához, mielőtt azok károsítanák a növényeket.
Szerencsére, ha vörös takácsatka fertőzést fedez fel, számos módszerrel megszabadulhat tőle. Ezek tartalmazzák biológiai védekezési módszerek, amelyek természetes és biztonságosabb alternatívát kínálnak a kémiai megoldásokhoz.
Hogyan lehet megszabadulni a vörös takácsatkáktól?
Kulturális kontroll:
A por és törmelék eltávolítása a termőterületekről segíthet eltávolítani a vörös takácsatkákat a környezetből. Ahogy fentebb említettük, a nőstény vörös takácsatkák áttelelhetnek a törmelékben, így a növekedési terület tisztán tartása segíthet megelőzni a fertőzéseket a következő évszakokban, még akkor is, ha ez még nem jelent problémát. Az atkák a száraz körülményeket részesítik előnyben, ezért gondoskodjon a növények megfelelő öntözéséről. Ha azt észleli, hogy egy növényen fertőzés alakult ki, óvatosan távolítsa el a fertőzött leveleket anélkül, hogy érintkezésbe kerülne egészséges növényekkel.
Biológiai védekezés:
Szerencsére sok természetes megoldás hatékony védekezési módszert kínál a vörös takácsatkák ellen.
A vörös takácsatka ragadozóinak és kórokozóinak a környezetbe való kibocsátását ún augmentatív biológiai kontroll. A biológiai védekezési módszerek közé tartozik a használata természetes anyagok mint margosaolaj vagy mikrobák, például gombatörzsek Beauveria bassiana. A ragadozók közé tartoznak a katicabogarak és zöld fűzős lárvák. Egy másik lehetőség a ragadozó atkák, mint pl Amblyseius andersoni.
Természetvédelmi biológiai védekezés abban különbözik az augmentatív biológiai védekezéstől, hogy célja olyan környezet megteremtése, amely kedvez a természetes ragadozók növekedésének. Ezt olyan növények bevezetésével érhetjük el, amelyeket ezek a ragadozók táplálékként vagy menedékként használnak. A konzerváló biokontroll segíti a természetben előforduló ragadozókat, de maximalizálhatja a szabadon engedett ragadozók hatását is, ami hatékonyabb kártevőkezelést eredményez.
Kémiai védekezés:
Számos kémiai védekezési lehetőség áll rendelkezésre. Ezeket azonban csak végső esetben szabad alkalmazni, mivel károsíthatják a környezetet és károsíthatják a természetes ragadozók populációját. Ezenkívül a vörös takácsatkák idővel ellenállóvá válhatnak a vegyszerekkel szemben. Valójában a tanulmány a Kaliforniai Egyetemen azt találták, hogy a kétpettyes takácsatkák rezisztenciát fejlesztettek ki a hexitiazox vegyszerrel szemben az epernövényeken.
Következtetés és jövőbeli irány
A vörös takácsatkák jelentős kártevők, amelyek világszerte és az Egyesült Államokban egyaránt hatással vannak a haszonnövényekre és más növényekre. Kis méretük kihívást jelent az azonosításban, azonban jelentős kártétel a termésben általában nagyobb, jobban látható fertőzések esetén következik be. Ezeknek az atkáknak több mint ezer faja létezik, és a kétpettyes takácsatka különösen nagy kihívást jelent az üvegházakban és a mérsékelt égövi területeken termesztett növények számára. Az integrált növényvédelem a kulturális védekezés és a természetes ragadozók bevezetése révén robusztus megoldást kínál a vörös takácsatkák fertőzésére. Ezzel szemben a kémiai oldatok értéke korlátozott az ellenállás és a környezeti károk miatt.
További információkért a különböző kártevőkről, mint pl bab legyek, konzultálhat a A CABI BioProtection portál forrásai.
