A gyémánthátú lepke jelentős kártevő, amely világszerte károsítja az olyan növényeket, mint a káposzta és a brokkoli. Lárvaállapota kiterjedt terméskárosodást okoz, ami terméskieséshez és jelentős gazdasági károkhoz vezet. Ez az útmutató mindent tartalmaz, amit a gyémánthátú lepkék azonosításáról és kezeléséről tudni kell, az életciklusuk megértésétől és a fertőzés jeleinek felismerésétől a hatékony védekezési módszerek feltárásáig, beleértve biológiai és kulturális gyakorlatok.
Áttekintés:
- Mi az a gyémánthátú lepke?
- Milyen hatással vannak a gyémánthátú lepkék?
- Honnan tudhatom, hogy gyémánthátú molyproblémám van?
- Hogyan lehet megszabadulni a gyémánthátú molyoktól?
- Összefoglalás
Mi az a gyémánthátú lepke?
A gyémánthátú lepke (Plutella xylostella), amelyet néha káposztalepkének is neveznek, egy olyan kártevő, amely lárva (hernyó) állapotában számos gazdanövényt károsít. Széles körű globális elterjedtséggel rendelkezik, és minden kontinensen jelen van, beleértve Ausztráliát is. Pontos eredete nem tisztázott, de ma már az egyik, ha nem a legelterjedtebb és legpusztítóbb Lepidopteránnak tartják, amely csoportba tartozik minden lepke és lepke. Gazdanövényei közé tartozik a káposzta, a karfiol, a kelkáposzta és a brokkoli, amelyek a Brassicaceae családba tartoznak, és néha káposztaféléknek is nevezik. A gyémánthátú lepke hernyók közvetlen táplálása károsítja ezeket a növényeket.
A gyémánthátú molypeték ovális alakúak, sárga vagy halványzöld színűek. Körülbelül 0.45 mm hosszúak és 0.25 mm szélesek, és vagy egyenként, vagy legfeljebb nyolc tojásból álló kis csoportokban rakják le őket. Ennek a fajnak a bábjai (gubói) a többi fajhoz képest lazán fonódnak, sokféle színben jelennek meg, és akár 9 mm hosszúra is megnőnek.
A gyémánthátú lepke lárvái mindkét végén elvékonyodnak, és akár 2.5 cm hosszúra is megnőnek. A hernyók a zöld különböző árnyalataiban jelennek meg, kivéve a legkorábbi fejlődési szakaszban, amikor színtelenek.
A kifejlett lepkék karcsúak és szürkésbarna színűek, és általában 6 mm hosszúak, szárnyfesztávolsága 15 mm. A hátukon széles, jellegzetes világosbarna csík húzódik, és nagy antennáik vannak. Amikor a lepke nyugalomban van, ez a csík néha kisebb gyémánt alakzatként jelenik meg, innen kapta a faj nevét. A hátsó szárnyak világosszürkék és hegyesek, elülső szárnyaik világosbarnák, fekete foltokkal, és a széleken jellemzően felfelé ívelnek. Ez a lepkefaj nem képes hosszan tartó repülésre, és jellemzően soha nem emelkedik 2 méternél magasabbra a talajtól. A szél azonban nagy távolságokra is el tudja vinni.
Életciklus
A kifejlett nőstények tojásokat raknak a gazdanövények leveleire, és előnyben részesítik azokat a növényeket, amelyekben már kialakult lárvafertőzés. Mind a hím, mind a nőstény felnőtt körülbelül két hétig él, és ezekben a hetekben a tojásrakás körülbelül tíz napig tart. Melegebb éghajlaton a kifejlett lepkék áttelelhetnek, de hidegebb éghajlaton elpusztulnak. A tojások 5-6 nap után kelnek ki, és a lárvák négy fejlődési szakaszon, más néven lárvákon haladnak keresztül, és ezalatt a gazdanövények leveleivel táplálkoznak. A bábfázis a gazdanövények alsó és külső levelein következik be, a kifejlett gyémánthátú lepke imágók pedig az éghajlattól függően nagyjából 5-15 nap múlva kelnek ki.
Milyen hatással vannak a gyémánthátú lepkék?
A gyémánthátú lepke lárvák közvetlenül a növényi szövetekből táplálkozva károsítják a növényeket, és fejlődési stádiumtól függően eltérő táplálkozási szokásokkal rendelkeznek. Például az első létkor a levélbányászatnak nevezett módon eszik. Miután befejezték ezt a szakaszt, elkezdik megenni a levelek alsó részét, ami jellegzetes ablakpásztázási mintát eredményez. Az érett lárvák közvetlenül a leveleken keresztül esznek. E lárvák táplálkozási tevékenysége jelentős károkat okozhat a termésben, különösen akkor, ha a növények növekvő részein táplálkoznak. A lárvák a brokkoli és a karfiol fejébe is belefúródhatnak, ami kevésbé értékesíthetővé teszi a termést. A gyémánthátú lepkék kártétele a növények növekedésének jelentős visszaeséséhez és a terméshozam csökkenéséhez, valamint szennyeződéshez vezethet, ami csökkenti a termés gazdasági értékét. Ez a kártevő az utóbbi időben Észak-Amerikában a repcenövények problémája lett.
Honnan tudhatom, hogy gyémánthátú molyproblémám van?
A fertőzés korai jelei lehetnek a fiatal lárvák által létrehozott levélaknák, bár ezeket nehéz észrevenni. Ahogy a lárvák nőnek és több növényi szövetet fogyasztanak, a fertőzés károsodása és mértéke egyre nyilvánvalóbbá válik. A kifejlett lepkék nagy száma a területen szintén fertőzést jelezhet, és a következő hetekben indokolttá teheti a növények alaposabb vizsgálatát.
Hogyan lehet megszabadulni a gyémánthátú molyoktól?
Széles földrajzi elterjedtségük és a növényekben okozott jelentős károk ellenére számos hatékony módszer létezik a gyémánthátú lepkék leküzdésére, beleértve a biológiai megoldásokat, amelyek elkerülik a káros vegyi növényvédő szerek használatát.
megfigyelés
Fontos, hogy következetesen figyeljük a növényeken lévő lárvák számát, vagy nyomon kövessük a károsodás mértékét, például a lyukak számát. Egyes gazdálkodók küszöbértékeket határoznak meg a kezeléshez, például növényenként egy lyukat találnak előre meghatározott számú növényen a kezelés alkalmazása előtt. A kifejlett lepkék megfigyelése csapdákkal is lehetséges. A monitorozás segíthet meghatározni, hogy szükséges-e a kezelés, és fontos észben tartani, hogy a gyémánthátú lepke mennyiségét elnyomhatják az egyéb kártevők elleni védekezési stratégiák.
Kulturális kontroll
A vetésforgó hatékony módszer lehet a gyémánthátú számok csökkentésére. Ez azt jelenti, hogy különböző növényeket ültetnek egy adott területen különböző tenyészidőszakokban, hogy megzavarják a kártevők életciklusát és csökkentsék az áttelelő kártevők növekedését. A fej feletti öntözés segíthet a kisebb lárvák eltávolításában, és a gazdáknak alaposan meg kell vizsgálniuk az átültetést az ültetés előtt.
Biológiai védekezés vagy biokontroll
Biológiai védekezés vagy biokontroll magában foglalja a természetben előforduló anyagok és organizmusok felhasználását a kártevők számának leküzdésére, és egy környezetbarátabb módszer a gyémánthátú lepkepopulációk leküzdésére.
Természetes anyagok
A természetes anyagok olyan természetes forrásokból származó vegyületek, amelyek különböző hatásmódokkal csökkentik a kártevők számát. Azadirachtin egy olyan vegyszer, amely a neem növény magjából származik, és elűzi a kártevőket és csökkenti táplálkozásukat.
Mikrobák
Ezek olyan mikroorganizmusok, beleértve a baktériumokat, gombákat és vírusokat, amelyek különféle módon elpusztítják a kártevőket. Például a baktériumok bacilus thuringiensis számos kártevő lárvaállapota ellen hatékony, beleértve a gyémánthátú lepkéket is. Fogyasztáskor ez a baktérium méreganyagokat szabadít fel a lárvák beleiben, amelyek elpusztítják őket. Füstös Isaria egy gombafaj, amely elpusztítja a gyémánthátú lepke lárváit, és csökkenti a kifejlett egyedek által lerakott peték számát. Ezt úgy teszi, hogy lebontja a lárvák kutikuláját (külső rétegét), és belső fertőzést okoz.
Makrobák
Ezek olyan nagyobb élőlények, amelyek elpusztíthatják a kártevőket, ha táplálkoznak róluk vagy élősködik. A fajba tartozó parazita darazsak Diadegma insulare a gyémánthátú lepke fontos természetes ellenségei, és petékeiket a gyémánthátú lepke lárváiba rakják. Ahogy a darázspeték kikelnek, a fejlődő darázslárvák a gyémánthátú lárvák belső szöveteivel táplálkoznak, és végül elpusztítják őket. A nemzetség fajai Trichogramma szintén parazita darazsak, de tojásaikat a gyémánthátú lepkék tojásaiba rakják.
Vegyi növényvédő szerek
Kémiai oldatok használhatók a gyémánthátú lepkék számának szabályozására. A széles körű rovarölő szerek azonban ténylegesen növelhetik a gyémánthátú lepkék számát azáltal, hogy csökkentik a természetes ragadozók számát, mint pl. Diadegma insulare.
A CABI, mint világelső a természetalapú növényvédelmi ismeretek megvalósításában, ösztönzi Integrált növényvédelem (IPM) az egészséges növények termelésének előnyben részesített, ökológiai alapú megközelítése. Csak szükség szerint engedélyezi a vegyi növényvédő szerek használatát, és olyan intézkedések betartása mellett, amelyek korlátozzák az emberek és a környezet expozícióját (lásd FAO, A peszticidkezelés nemzetközi magatartási kódexe).
A vegyi peszticidek használatának megfontolása előtt a gazdálkodóknak meg kell vizsgálniuk az összes rendelkezésre álló nem vegyi védekezési megoldást. Ezek magukban foglalhatják a kulturális gyakorlatokat, például a korábban említetteket, valamint a CABI BioProtection Portálon való konzultációt a megfelelő biológiai védekezési termékek azonosítása és alkalmazása érdekében.
Abban az esetben, ha vegyi peszticidek használatát fontolgatják, a gazdálkodóknak olyan alacsonyabb kockázatú vegyi peszticideket kell választaniuk, amelyek az IPM-stratégia részeként felhasználva segítenek a kártevők problémáinak kezelésében, miközben minimalizálják az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásokat. A mezőgazdasági tanácsadó szolgáltatók tájékoztatást nyújthatnak az alacsonyabb kockázatú vegyi peszticidekről, amelyek helyben elérhetőek és kompatibilisek az IPM-stratégiával. Ezek a szakértők tanácsot adnak a szükséges egyéni védőfelszerelésekről is.
Összefoglalás
A gyémánthátú lepke egy makacs kártevő, amely széles körben elterjedt, és káros hatással van a növényekre. Lárvái jelentős károkat okoznak a növényi szövetekben, csökkentik a terméshozamot és a minőséget. A korai felismerés és nyomon követés kulcsfontosságú, és a gazdálkodók különféle kezelési lehetőségek közül választhatnak, beleértve a vetésforgót és a biológiai ellenőrzéseket. A szövetségi, állami és helyi önkormányzatok közötti együttműködési kiterjesztés elengedhetetlen a gyémánthátú lepkék hatásának kezeléséhez. A kártevő hatékony kezelése segíthet megvédeni az értékes terményeket, csökkenteni a gazdasági veszteségeket és előmozdítani a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat.
Ha további módszereket szeretne felfedezni a gyémánthátú lepkék leküzdésére, fontolja meg a CABI BioProtection Portal . Ha többet szeretne megtudni a biológiai védelemről, nézze meg ezt kezdő útmutató a biológiai kártevőirtáshoz.
