A lisztharmat egy gombás fertőzés, amely általában a növények széles körét érinti, beleértve a zöldségeket, gyümölcsöket és fákat. Jellegzetes fehér porszerű megjelenéséről ismerhető fel, párás körülmények között is jól érzi magát, és gyorsan elterjed a hasonló növényfajok között. Bár gyakran kezelhető, a súlyos fertőzések károsíthatják a növények egészségét és csökkenthetik a terméshozamot. Ez a blog feltárja a lisztharmat életciklusát, tüneteit és kezelési stratégiáit, beleértve a lisztharmat megelőzését és a biológiai védekezési módszereket.
Áttekintés:
- Mi az a lisztharmat?
- Milyen hatása van a lisztharmatnak?
- Honnan tudhatom, hogy lisztharmat problémám van?
- Hogyan lehet megszabadulni a lisztharmattól?
- Összefoglalás
Mi az a lisztharmat?
A lisztharmatot hasonló gombák csoportja okozza, amelyek károsíthatják a termést. Nevét jellegzetes púderes megjelenéséről kapta, amely általában fehér-szürke. A lisztharmat általában számos növényi részen megtalálható, beleértve a leveleket, a szárakat, a gyümölcsöket és a virágokat, és számos gyakori növényt, például uborkát, tökfélét és céklát érinthet. Különböző fajok okoznak lisztharmatot, és mindegyik fajnak más a gazdanövénye, és más-más tüneteket mutatnak. Ez azt jelenti, hogy ha egy adott növényen lisztharmatot talál, az nem jelenti azt, hogy a közelben lévő különböző növények érzékenyek az azt okozó gombára. A lisztharmat azonban könnyen átterjed az azonos fajhoz tartozó gazdanövényekre és az érintett növény más részeire.
Életciklus
A páratartalom kedvez a spórák csírázásának (hasonlóan a magok kihajtásához), de a lisztharmatot okozó gombáknak nincs szükségük szabad vízre a növekedés megkezdéséhez. Valójában a túl sok víz bizonyos esetekben megakadályozhatja ezeknek a gombáknak a növekedését. Kedvező éghajlat esetén a lisztharmat az év bármely szakában megjelenhet, és az azt termelő gombák növekedéséhez élő növényi gazdára van szükség. A lisztharmatot okozó gombák spórákat termelnek, amelyek apró, magszerű részecskék, amelyek terjednek és növekednek. A spórákat néha konídiumoknak nevezik, és egy nagyobb gombaszerkezetben, a piknídiumokban keletkeznek.
A lisztharmattermelő gombák spórái ellenállnak a zord környezetnek, áttelelhetnek, és a szél vagy az eső átterjedhet más gazdanövényekre. Egyes fajok nem képesek áttelelni hidegebb éghajlaton, ehelyett üvegházakban telelhetnek át. Az érintett növényeken látható fehér por nagy része spórákból áll, amelyek érzékenyek a magas hőmérsékletre és a közvetlen napfényre.
Milyen hatása van a lisztharmatnak?
A lisztharmat mindaddig nem befolyásolja jelentősen a növények egészségét, amíg a fertőzés súlyosabbá nem válik. A lisztharmatot okozó gomba élő növényi szövetből táplálkozik olyan struktúrák segítségével, amelyek behatolnak a növény sejtjeibe. Felveszi a tápanyagokat a növényi sejtekben, ami károsítja a növényi szöveteket. Miután kellőképpen elterjedt a gazdanövényeken, a levelek sárgulását és lehullását okozhatják, ami a növényeket napkárosodásnak teheti ki. A növény típusától függően a levelek is csavarodtak, összezsugorodtak vagy eltorzulhatnak, ha nagy fertőzés van jelen. Végső soron a lisztharmat csökkentheti a növények növekedését és csökkentheti a terméshozamot. Egyes esetekben a növények kevésbé ellenállóak a téli körülményekkel szemben, és késleltetheti a levelek megjelenését a következő vegetációs időszakban. A virágok korán kinyílhatnak, ha lisztharmattal fertőzöttek.
Honnan tudhatom, hogy lisztharmat problémám van?
A lisztharmat kezdetben nagyon kicsi, fehér lisztes foltok formájában jelenik meg, általában a levelek felső oldalán, de a száron és a virágszirmokon is, a növényfajtól függően. A levelek érintett területei a zöld világosabb árnyalataiként jelenhetnek meg, mielőtt nyilvánvalóbb elszíneződés lépne fel. Egyes esetekben a levél alakja eltorzulhat, mielőtt a fehér por láthatóvá válik. A fehér por megjelenése és a levelek elszíneződése a lisztharmatfajtól és a tápnövénytől függően eltérő.
Kézi lencsével megfigyelve a por láncnak vagy elágazó szárnak tűnhet, ha spóra formájában van. A fertőzés növekedésével a kisebb elszíneződéses foltok és a fehér por fokozatosan szétterjednek és összetapadnak. Súlyos esetekben a lisztharmat a növény teljes felületét beboríthatja, és a levelek elpusztulását okozhatja. A lisztharmatot okozó fajtól függően az elhalt levelek a szárhoz tapadva vagy lehullhatnak.
Hogyan lehet megszabadulni a lisztharmattól?
A lisztharmatgombák jelentős aggodalomra adhatnak okot, különösen nagy fertőzések esetén. Szerencsére léteznek hatékony módszerek a lisztharmat megjelenésének megelőzésére, illetve a növény egészségére és terméshozamára gyakorolt káros hatásainak megszüntetésére vagy csökkentésére.
megfigyelés
Fontos figyelni a növényeket a lisztharmat jeleire. Ez különösen fontos, ha az előző évben fertőzés volt, vagy a közeli növényeket érintették. Ha egy érintett levél foltos, egyszerűen eltávolítható levágással. Ennek során fontos, hogy a por ne terjedjen át a növény más részeire, illetve a termőterületről való eltávolításkor ne oszlassa el.
Kulturális kontroll
A lisztharmatfertőzés elleni küzdelem leghatékonyabb módja az előfordulás esélyének csökkentése. Számos gyakorlat segíthet ennek elérésében. Ha a növények között elegendő helyet hagyunk, akkor elkerülhetjük a túlzsúfoltságot, jobb levegőkeringést teszünk lehetővé, és növeljük a napfénynek való kitettséget, ami segít megelőzni a gombák növekedését. Kerülje a fej feletti öntözési módszereket (például az öntözést), amelyek növelhetik a relatív páratartalmat és elősegíthetik a gombák növekedését. Fontos azonban, hogy a növényeket rendszeresen öntözzük, mivel ez gátolhatja a lisztharmat növekedését.
A túl sok műtrágya használata elősegítheti a fiatal növényi szerkezetek korai növekedését, amelyek érzékenyebbek a lisztharmat fertőzésekre, ezért lehetőség szerint kerülje ezt. Hatékony lehet a gyomok és a lehullott anyag eltávolítása is a termőterületről, hiszen ezek gazdát jelenthetnek a lisztharmat áttelelését okozó gombáknak. A vetésforgó gyakorlatai segíthetnek elkerülni a lisztharmatra való érzékenységet azáltal, hogy megzavarják a kórokozó életciklusát, és csökkentik annak esélyét, hogy évszakról évszakra megmaradjon a talajban. A lisztharmat fertőzéssel szemben ellenálló növényfajták egy másik lehetőség a fertőzések elkerülésére. A lisztharmatnak ellenálló fajták szintén segítenek csökkenteni a kemény vegyszeres kezelések szükségességét.
Biológiai védekezés vagy biokontroll
Szerencsére több is van biológiai védekezési módszerek a lisztharmat kezelésére használhatók, amelyek nem olyan veszélyesek, mint a hagyományos peszticidek. Ezek az oldatok a természetből származnak, és természetes anyagokat (növényekből és más természetes forrásokból származó vegyületeket) és mikrobákat (kártevőket elpusztító mikrobákat) tartalmaznak.
Természetes anyagok
Margosaolaj a neem növény kivonata. Más kertészeti olajokhoz hasonlóan a lisztharmat ellen is hatásos, mivel megakadályozza annak terjedését és gátolja a gombásodást. Dikálium foszfit egy másik hatékony szer a lisztharmat ellen. Úgy fejti ki hatását, hogy serkenti a növény természetes védekező rendszerét, és gátolja a gombák növekedését is. A nátrium-hidrogén-karbonátot (szódabikarbónát) gyakran használják a lisztharmat-problémák kezelésére szolgáló otthoni gyógymód részeként.
Mikrobák
Számos baktériumfaj a nemzetségből bacilus hatékonyak a lisztharmat elleni küzdelemben. Ezt úgy teszik különböző bioaktív vegyületeket bocsát ki amelyek mérgezőek a gombákra. Ezek a fajok folyékony készítményekben állnak rendelkezésre, amelyek közvetlenül a fertőzött növényekre permetezhetők. Az ún Saccharomyces cerevisiae hatékonyan segít a lisztharmat fertőzések leküzdésében is. A deaktivált (halott) részei Saccharomyces cerevisiae serkentheti a növény természetes immunrendszerét a gombák ellen is, hasonlóan a vakcinához.
Növényvédő szerek
A CABI, mint világelső a természetalapú növényvédelmi ismeretek megvalósításában, ösztönzi Integrált növényvédelem (IPM), mint az egészséges növénytermesztés előnyben részesített, ökológiai alapú megközelítése, amely csak szükség szerint teszi lehetővé a kémiai peszticidek használatát, és olyan intézkedések betartása mellett, amelyek korlátozzák az emberek és a környezet expozícióját (lásd FAO, A peszticidkezelés nemzetközi magatartási kódexe).
A vegyi peszticidek használatának megfontolása előtt a gazdálkodóknak meg kell vizsgálniuk az összes rendelkezésre álló nem vegyi védekezési megoldást. Ezek magukban foglalhatják a korábban említettekhez hasonló kulturális gyakorlatokat, valamint a CABI BioProtection Portálon való konzultációt a megfelelő biológiai védekezési termékek azonosítása és alkalmazása érdekében.
Abban az esetben, ha vegyi peszticidek használatát fontolgatják, a gazdálkodóknak olyan alacsonyabb kockázatú vegyi peszticideket kell választaniuk, amelyek az IPM-stratégia részeként felhasználva segítenek a kártevők problémáinak kezelésében, miközben minimalizálják az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásokat. A mezőgazdasági tanácsadó szolgáltatók tájékoztatást nyújthatnak az alacsonyabb kockázatú vegyi peszticidekről, amelyek helyben elérhetőek és kompatibilisek az IPM-stratégiával. Ezek a szakértők tanácsot adnak a szükséges egyéni védőfelszerelésekről is.
Összefoglalás
A lisztharmat egy tartós gombás veszély, amely veszélyeztetheti a növények egészségét és csökkentheti a terméshozamot, különösen a gyümölcsökben és zöldségekben. Életciklusának megértésével, a lisztharmat korai tüneteinek azonosításával és hatékony védekezési stratégiák alkalmazásával, beleértve a kulturális gyakorlatokat és a biológiai kezeléseket, a gazdálkodók megvédhetik terményeiket ettől a növényi betegségtől. A megfigyelés, a rezisztens növényfajták és a biztonságos, természetes megoldások, például a neemolaj és a hasznos mikrobák integrálása fenntartható megközelítést biztosít a lisztharmat kezelésére és megelőzésére.
Látogassa meg forrásoldalunkat, ha többet szeretne megtudni az egyéb kártevőtípusok, például a bablegyek elleni védekezésről. A lisztharmat elleni küzdelem további lehetőségeinek felfedezéséhez érdemes felkeresni a CABI BioProtection Portal .
